…szerintem ez életkori dolog egyrészt, huszonnéhány évesen szeretnénk ha mindenki értesülne a mi véleményünkről - hiszen annyira egyedi és olyan jól meg tudjuk írni -, másrészt pedig a legismertebb újságírók általában publicisták, de mindenképp a vélemémybizniszben vannak, elég…
Én meg nem vagyok újságíró, nem is voltam, és amennyire rajtam múlik, nem is leszek, és az összes hozzászólást sem olvastam el - úgyhogy baromira kompetensnek érzem magam, hogy véleményemmel traktáljam a társoságot:
Nem szeretnék olyan sajtót fogyasztani, amit kizárólag olyanok készítenek, akik 3-5 évet ingyér írtak ojságot, mielőtt péjrollra kerültek volna (gondolom, bétésítve péjrolloznak). Vajh mekkora percent az, ki úri passzióból önönnmaga képes finanszírozni 3-5 évig nyomorult kis életét, és mekkora lehet a fennmaradó percent - értsd anyuci édibédi leánykája/fiacskája letalált a Rózsadombról komolyabb segítség nélkül?
Megszólítva érzem magam, mivel én írtam az ingyenmunkáról: egyetem elejétől kezdtem újságíróskodni, ezalatt volt pl. ösztöndíjam is. Ja, és nem vagyok rózsadombi, még csak budapesti sem, sőt, egy darab rokon vagy családi ismerős sem dolgozott a médijában, így nem volt semmilyen komolyabb segítség :) Írtam, kopogtattam, írtam, kopogtattam, aztán ez lett belőlem.
Kétségkívül az írásodra reagáltam, de nem állt szándékomban személyeskedni. Mindenesetre büszke vagyok, hogy készülő önéletrajzi köteted néhány bekezdését én provokáltam ki :-)
